Vágyunk …

Vágyunk a párkapcsolatra, mert nem jó egyedül, de mikor ott van, nem tesszük bele azt az energiát, amitől hosszú távon működhet. Valahogy azt gondoljuk, hogy majd alakul, megy magától, hisz nem véletlenül választottuk a másikat és elvárjuk, hogy elég legyen neki annyi, amennyit adunk. Azt kristály tisztán látjuk, hogy mi mit nem kapunk meg, azt viszont szeretjük elfelejteni, hogy mi mit nem teszünk bele a hétköznapokba. Meló ez, az ébredéstől a nap végéig, a nap minden percében, a hét minden napján, évről évre.

Az élet egy színpad …

Az élet egy színpad, ahol egymást váltják a darabok, változnak a szereplők de a főszerep a Tied. A Te döntésed, hogy milyen darabot játszanak.

Miért táncolunk …

„Miért táncolunk?

– Azért táncolunk, mert ez a leggyorsabb és legegyenesebb út az igazsághoz – nem valami nagy mindenki igazságához, hanem az egyszerű személyes fajtához, ahhoz a mi-is-történik-épp-bennnem fajta igazsághoz. Ehhez nem mindig könnyű hozzáférni, – át kell hajózni hozzá a múlt mindenféle mélységein éppúgy, mint az elképzelt lehetséges jövőkön, melyek félelmeinket táplálják és körbe- körbe vezetnek napról- napra.”

Gabrielle Roth: Térkép az eksztázishoz

A tested olyan, …

A tested olyan, mint egy emlékkönyv. Őrzi az életed minden pillanatát és ha megtanulod azt a nyelvet, amin keresztül üzen neked, megtalálod az utat a lelkedhez.

Félünk …

Félünk, hogy érezzük, hogy élünk, és úgy élünk, hogy félhessünk.

Furcsa …

Furcsa gondolatom támadt, a mostani helyzet hozta, megosztom Veletek, lesz, ami lesz! Az emberek szeretnek félni! Miért is gondolom ezt? Mert a mai világban ez az egyetlen igazi érzelem, amit meg és át tudunk élni. Még érezni is félünk…abszurd, de így van! Ha félünk érezzük, hogy élünk, pedig ez csak illúzió.

Nézem …

Nézem az embereket az utcán, maszkban, kesztyűben mennek, mintha az megvédené őket valamitől. Pedig a baj nem kívülről jön, hanem önmagunkban gyökeredzik.

A jelenlegi …

A jelenlegi helyzet önmagunk, kapcsolatainak és párkapcsolataink próbája. Addig míg sokan a szabadság illúziójában eléltünk egymás mellett, most megéljük egymással a hétköznapokat. A biztonságból, félelemből és megszokásból felvett álarcok repedezni látszanak…és ez félelmetesebb, mint a vírus.